A Genmaicha (barna rizs tea) lényegében zöld tea levelek és pirított barna rizs keveréke. A kész főzet ízében tökéletes egyensúlyban van az „összehúzó” hatás és a pirított rizs enyhén diós aromája. A japánok a Genmaichát egy külön zöld tea típusnak tekintik, nem egy egyszerű keveréknek. Ennek oka valószínűleg, hogy már nagyon hosszú ideje fogyasztják és teljesen beépült a teázási szokásokba.
Hogyan készül a Genmaicha?
Tradicionálisan Bancha teából készül,bár napjainkban elterjedtek más fajtái is: Sencha Genmaicha vagy Gyokuro Genmaicha. Néha Matcha teát is adnak hozzá, ekkor a neve: Matchairigenmaicha. Könnyű felismerni, mert a pirított rizsszemek zöldek.
Hogyan készül a Genmaicha?
Általában 1:1 arányban keverik a zöld teát és a pirított rizsszemeket, de ez az arány nagyban függ a gyártótól. A genmai Japánban a barna rizs neve, de mostanában a legtöbb pirított rizs, fehér rizsből készül. Azért részesítik előnyben a fehér rizst, mert pirítva illatosabb és kevésbé sötét színű, mint a barna rizs.
A tradicionális Genmaicha készítéséhez mochi rizsre van szükség. Az ezzel a rizsfajtával készült Genmaicha képviseli a legjobb minőséget.
A hétköznapokban azonban az általános uruchimai rizsfajtát használják. Ritkábban e kettő keverékét.
A pirított rizs készítésének öt lépcsője van:
- A könnyebb párolás érdekében először a rizst beáztatják tiszta vízbe.
- A rizst megpárolják.
- Ezután szárítják, például forró levegővel.
- A megszáradt rizs megpirul a forró levegő hatására.
- Kihűtik.
Miért van popcorn a Genmaichában?
A popcorn a teában tulajdonképpen „kipattogott” rizsszem. Amíg a tradicionális eljárással készítették, addig a szárítási periódusban pattogtak ki a rizsszemek, ám mai gépek már komoly hőmérséklet szabályozóval rendelkeznek, tehát manapság inkább hozzáadják a kipattogott szemeket a látvány kedvéért. Az e nélkül készült Genmaicha ugyanolyan minőségű.
A Genmaicha története
Nincsen tudományosan megalapozott története. Az egyik elbeszélés szerint a Genmaicha története Kyotoban kezdődött, amikor egy férfi elejtette a Japán Újévkor használt dekorációs rizses süteményt, de nem akarta, hogy a félbetört süti kárba vesszen, ezért a darabjait a zöld teájába tette.
Egy másik lehetséges történet szerint Koreából származik, ahol gyógyitalként fogyasztották a pirított barna rizs levét.
