Kína a tea (camellia sinensis) őshazája. A kezdetek nagyjából 5000 évvel ezelőttre nyúlnak vissza Shen-Nung császár udvarába. Egy legenda szerint
a császár palotájának kertjében, egy levél esett az ivóvizébe, az ott lévő bokorról. A víz arany-barnára színeződött. A császár megkóstolta és elégedett volt a fanyar ízzel és az ital nyugtató hatásával. Addig egy üvegház takarta az ismeretlen bokrot. A teatörténelem majdnem 3000 évig Kínára korlátozódott. Ennek oka, hogy eleinte csak vadon termett a növény, mesterséges teakerteket sokáig nem létesítettek. Kr.e. 400 körül stimulánsként vált népszerűvé Kínában. Egyéb jótékony hatásokat is tulajdonítottak neki: javítja a látást, jó fejfájás és fáradtság ellen.
Mikor megindult a nemzetközi kereskedelem a Kínát átszelő Selyemúton, a kínai határ mentén lévő országok is megismerkedtek ezzel a csodás itallal.
Kínában a teafogyasztás a mindennapok részévé vált, de a ma is ismert, már-már művészi szinten lévő teaszertartások csak Kr.u. 600 körül terjedtek el.
Az első Teáskönyv (Csa Csing) egy korabeli kínai tudós, Lu Jü nevéhez fűződik. Részletesen foglalkozik benne a tea termesztésével, szüretelésével, elkészítésével. A könyv megszületése nagyban hozzájárult, hogy a tea beépült a kínai kultúrába.
Népszerűvé váltak a teaházak, ahol a különböző társadalmi osztályokhoz tartozó emberek egy forró tea mellett tudták megvitatni az épp aktuális eseményeket. Jellemzően vízre vagy víz mellé építették, hogy a vendégek még nagyobb élményhez juthassanak. A teaházaknak később már komoly kulturális szerepe volt: a költészet, a színház, a zene és a kalligráfia, később a teavidékek ihlette operák, mind hozzájárultak a teaházak népszerűségéhez. Ezek a szokások a kommunizmus miatt meglehetősen visszaszorultak, de manapság újult erőre kaptak, és a tea népszerűsége töretlen. Olyannyira, hogy komoly turizmus épül az országban a teára. Egyes utazási irodák körutazásokat szerveznek a főbb teatermesztő vidékekre.
Kína a világ legnagyobb teatermelője, ám nem a legnagyobb exportőr, hiszen a megtermelt mennyiség nagy részét országon belül értékesítik. A nyugati kereskedők, amennyiben minőségi teához kívánnak jutni, személyes kapcsolatot kell ápolniuk a tea termesztőjével. Ha már a legek országa: itt állítják elő a legtöbb fajta teát, pl. fekete, zöld, fehér, oolong, pu-erh, sárga. Ezeknek is rengeteg feldolgozási módja van, így végtelen számú változat kerül a csészékbe.
Leghíresebb tartományai, ahol a teát termesztik: Yunnan, Zhejiang, Fujian, Hunan, Anhui
Az idők során többféle feldolgozási mód alakult ki. A teát vászonba burkolták, gőzölték, formázták, lezárták 2-3 nap után és tűzön szárították, így megkapták az időjárásnak ellenálló teát. Ezt a teát XI. sz.-ig fizetőeszköznek használták. Ma pu-erh tea néven emlegetjük. A később Japánban elterjedt portea is itt született: a leszedett tealeveleket rövid ideig gőzölték, vigyázva, hogy színe, aromája megmaradjon, majd a szárítás után finom porrá őrölték.
