A tea

Hogyan nevezzelek? – A TEA szó eredete

A tea elnevezése a te Amoyi Xiamen, Fujian, dél-kínai szóból ered, mely hangzásában hasonlít az angol nyelvterületen használt kifejezéshez. A britek, Kínából Európába, tengeri úton szállították a teát. Abból, hogy egyes népek milyen elnevezéssel illették a teájukat, kiderül, hogy melyik kereskedelmi úton találkoztak vele először. Például, a szanszkrit, orosz, farszi (iráni) illetve néhány észak-európai nyelvben a teát „csáj”-nak nevezik, amiből kiderül, hogy a teájukat nem a tengeri, hanem szárazföldi úton kapták, a selyemúton keresztül, északról. A teát „csá”-nak hívják mandarin kínai nyelvjárásban, portugál nyelvben a „chá” elnevezés használatos.
Írországban, főként Dublinban a „cha” kifejezést használják a teára, a „char” pedig, szlengként élt, a Brit Nemzetközösségben szolgáló katonák körében a 19. és a 20. században, mely átkerült a hétköznapi használatba.
Napjainkban az Amerikai Egyesült Államokban számos kávéház kezdett el tejes, édes, fűszeres teát árulni „chai” néven, mely távoli rokona az indiai receptek alapján készülő italoknak, de azoknál sokkal kevésbé fűszeres.

Mi is az a tea?

A tea összetevői

A tea legfontosabb építőeleme a koffein (korábban teinnek nevezték) és a cserzőanyag. A koffeinnek köszönhető a tea kedvelt hatása, ám a kávéval ellentétben, a teában található cserzőanyag letompítja a koffeint. Vagyis a tea élénkítő hatása tartósabb, mint a kávéé, de nem terheli úgy meg a szervezetet. A gyógyteák, rooibos teák és a gyümölcsteák általánosságban koffeinmentes teakülönlegességek.

A tea a (Camellia sinensis) teacserjének forró vízzel forrázott, szárított leveleiből, vagy rügyeiből, vagy magvaiból készülő főzet. Vigyázat, teának nevezzük ezen kívül, a tealeveleket nem tartalmazó, szárított gyógynövények, fűszerek vagy gyümölcsök főzetét is. Ám csak azért, mert hasonló eljárással készítünk belőlük főzetet, mint a teacserjéből.

Teázás filozófiája – A tea hatása a testre és a lélekre

A tea fogyasztása több mint a mindennapi szükségletek kielégítése: a tea társadalmi, művészi élvezetet is nyújt. A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosság gyanánt itták.

A tea létszükséglet, napi kaland és művészet.

A kínai, vietnámi embereknek napi létszükséglete. Egy kínai közmondás szerint:

„A tűzifa, rizs, olaj, só, szósz, ecet és tea a mindennapi lét alapvető szükségletei.”

A tea leghétköznapibb gyakorlati haszna az étkezések után az emésztés megkönnyítése, a zsír lebontásának könnyítése.

A tea-lét másik színtere a tea művészete, ami a tea egyéb jótéteményeinek élvezetét jelenti.

A napi létszükséglet mellett a tea társadalmi, művészi élvezetet is nyújt.

A világ bármely pontján, ahova vendégek érkeznek, a kedvesség és a vendégszeretet kinyilvánításának legalapvetőbb eszköze az, hogy a vendéglátó teát készít, és néhány csészével kínálja a vendégeit. A teával való kínálás, egészséget jelent, felfrissülést, nyugalmat és ellazulást nyújt a vendégek számára.

A Kína határán élő etnikumok – eufemisztikusan: etnikai kisebbségek – körében, az őserdő közepén – még nyilvánvalóbb ez a szándék. Más vidékeken, például Guangdongban a „teát inni” kifejezés egészen tág tartalmat nyert, mondhatni egyenlő az élettel. Amikor ismerőssel találkozik valaki ezen a vidéken, így üdvözli: „legyen egy jó teád valamelyik nap.” A tea ebben az értelemben a túlélést jelenti, azt, hogy van mód újra találkozni az ismerőssel, baráttal egy kis csevegésre. Ugyanígy, az étteremben vacsora után felszolgált tea is hasonló szimbolikus jelentőséggel bír.

A tea kitisztítja az érzékeinket, vele együtt relativitásérzékünket és önkritikánkat is erősíti. A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosság gyanánt itták.

A kínai bölcsek szerint, aki a teát issza, annak szellemi képességei tiszták és frissek lesznek. A tea megszabadít a testességtől és elűzi az álmosságot.

Ahhoz, hogy a tea mindennapi szükséglettől művészi szintre emelkedjék, gyakorlásra van szükség. A gyakorlás önismeretre nevel. Magunkat, majd másokat kell arra nevelni, hogy felismerjék az egymást követő csésze teákban rejlő önismeret és érzékelés képességének apró különbségeit.

A tea fogyasztás világába beletartozik az önreflexiós, meditációs kifejezési forma. Bármi, ami rendelkezik valamiféle belső spiritualitással, összefüggésbe hozható a tea fogyasztásával.

A tea, egy igen összetett létforma: lehet egyszerű napi szükséglet és lehet művelt emberek előtt előadott testművészet, mozgásművészet, a testet öltő figyelem egyaránt. Ugyanez az oka annak, amiről régi teamesterek írtak, hogy a tea tömörségre és csendre törekszik.

Ebből, pedig az következik, hogy a tea által közvetített érzékiség, nehezen leírható, nehezen közölhető másokkal. Az érzéki, szenzuális szint sokak számára elérhető, hasonlítható és metaforákba foglalható, ám a lényegesnek érzett pillanatok, létállapotok mindig rejtve maradnak a kívülálló számára. A tea nevel, sőt szertartássá válhat. Vannak pillanatok, amikor a hétköznapi tárgyak és a hétköznapi szükségletek kielégítése is művészetté válik.

Tang kínai költő így ír a teázás áldásos hatásairól:

„az első csésze az ajkamat és a torkomat nedvesíti meg. A második elűzi magányosságomat, a harmadik áthatol a hiábavaló (meddő) belsőmön. A negyedik csésze könnyű verejtékezést indít, az élet minden rossza eltűnik a pórusaimon keresztül. Az ötödik csészénél megtisztulok, a hatodik csészénél a halhatatlanság birodalmába képzelem magam. A hetedik csésze – nem tudok tovább írni, csak hűvös fuvallatot érzek, mely beleakad a ruhám ujjába…”

A cserjétől a csészéig

Teacserje – teaszüretek

A tea egy örökzöld cserje, melyet az ágak folyamatos visszavágásával, bokorszerűen tartottak a termesztők. A különféle teafajták a két ős teacserje, a thea sinesis és a thea assamica keresztezéséből alakultak ki.

A teacserjék Kína déli tartományaiban, a Kínai-tengertől Tibetig húzódó sávban őshonosak. Az örökzöld teacserje külső megjelenésében a rózsabokorhoz hasonlít. Virága a csipkerózsára emlékeztet. A levelei miatt kezdték a cserjét termeszteni. Belőlük készült az illatos főzet, a tea. A teacserjét magról ültetik. Ősszel összegyűjtik az érett magvakat és finom homokkal és földdel keverve porcelánedényekbe öntik. Az edényeket óvják a nedvességtől, nehogy idő előtt kezdjenek el csírázni a magvak.

Tavasszal a magvakat melegágyba hintik, gondosan előkészített talajba. A kikelt kis palántákat állandóan gyomlálják, öntözik, óvják a széltől is. Később rendszeresen nyesik a kis palántákat, hogy lombosabbak legyenek. Téli viharok idejére szalmával fedik be, forró nyári napokon, pedig a rizsfőzés után megmaradt vízzel öntözik a teacserjéket. A negyedik évben kezdik meg a levelek szedését. Évente három-négy alkalommal szüretelnek. A három legnagyobb teatermesztő India, Kína és Sri Lanka. A teát, termőterülettől függően, egész évben szüretelik. A szüretnél majdnem mindig, csak a felső levél bimbót és az alatta lévő két fiatal levelet tépik le („two leaves and a bud”). A tea íze és minősége nem csak a teacserjétől függ, hanem éppúgy befolyásolja a termőterület, a klíma, az évszak és a tealevelek gondos feldolgozása is.

Első szüret – First Flush

A Darjeeling First Flush a legelőkelőbb helyen áll a fekete teák között. Az első szüretből származik, ami március közepén, április elején van és gyengéd aromájának köszönhetően a teafogyasztók közkedvelt teafajtája. Rendkívül fontos, hogy a leveleket kellő időben szedjék le, egyetlen elmulasztott nap is elég ahhoz, hogy a minőség romoljon. Amint észreveszik, hogy a levélkék vége könnyedén felkunkorodik, késedelem nélkül mozgósítják a szüretelőket. A még alig kifejlett, apró, gyenge leveleket is vesszőkosarakba gyűjtik, és azt is felhasználják a tea készítéséhez.

A második szedést május végén vagy június elején végzik, a harmadik szüret ideje, pedig augusztus elejére esik. Még ősszel is szüretelnek, de ilyenkor csak „öreg” leveleket tudnak már begyűjteni. A leveleket méretük szerint szétválogatják, és állandóan forgatva szárítják nádból készült gyékényen, vagy vesszőkosarakban. Ezt a műveletet is nagy szakértelemmel kell végezni, mert ez is meghatározza a tealevelek későbbi minőségét.

Teatermelés, feldolgozás

A kávéval ellentétben, a teát mindig a termesztő ország ültet vényein dolgozzák fel. A tealevelek egyetlen kézi feldolgozási módja, az ortodox módszer, mely öt fázisból áll:

FONNYASZTÁS

A fonnyasztási folyamatban a tealevelek elvesztik nedvességük 30%-át, hogy elég puhák és rugalmasak legyenek a hengerléshez.

HENGERLÉS

Ezután a tealeveleket egy nagy hengerlő géppel lelapítják, amitől a sejtfalak felszakadnak.

ERJESZTÉS

A sejtekben lévő nedvesség kifolyik a levélből és kölcsönhatásba lép a levegő oxigénjével. Ez alatt a 2-3 órás erjedési folyamat alatt a levelek fokozatosan elszíneződnek és végül rézvörös színűvé válnak. A tea minőségét nagyban befolyásolja az erjesztés szakszerűsége.

SZÁRÍTÁS

Az erjesztést a tealevelek irányított szárításával szakítják meg, melynek végére kialakul a tea tipikus illata és színe.

VÁLOGATÁS

A teát, rázószűrő segítségével, a levelek nagysága alapján szétválogatják. Eszerint a következő fajtákat különböztetjük meg: szálas tea, tört tea, „fannings” és por tea.

A tea feldolgozása

”CTC” módszer:

A CTC (crush, tear, curl) módszert a gyengébb minőségű levelek gépi feldolgozásánál alkalmazzák. A módszer lényege, hogy a tealeveleket egy speciális géppel összezúzzák. Legtöbbször teafilterekbe töltik az így feldolgozott tealeveleket. Az üzletekben kapható filteres teák 99%-a ilyen, gyengébb minőségű teából készül. Ezzel a módszerrel, hatásosan és hatékonyan tudnak előállítani elfogadható minőségű végterméket a közepes, vagy gyenge minőségű tealevelekből.

”Ortodox” módszer:

A teázás csúcsa. Az ortodox módszer kézi feldolgozást jelent, amit a jobb minőségű levelek feldolgozásánál alkalmaznak. Demmers Teahouse tea-szaküzleteinkben ilyen, alaposan válogatott, kézzel feldolgozott teákat forgalmazunk. Az ortodox módszer pontos menete teafajtánként eltérő. A feldolgozásnak ez a módja a legjobb minőséget eredményezi, melyet nem véletlenül kedvelnek az ínyencek.

Az ideális teakészítés

Teakészítés – Jó tanácsok a teafőzéshez

Néhányan még mindig úgy gondolnak a teakészítésre, mint egy tudományra, pedig néhány alapszabály betartásával, könnyedén elkápráztathatja vendégeit egy csésze kiváló teával. Segítségül, íme, néhány jó tanács:

A víz

A víz hőmérséklete nagyban befolyásolja, a lefőzött tea minőségét. Minél lágyabb vízből készítjük teánkat, annál kellemesebb ízt kapunk. Sokan egyes ásványvíz márkákra esküsznek, ezeket nekünk kell kitapasztalni. Ezekre a fontos apróságokra leginkább akkor kell odafigyelnünk, ha natúr teákat iszunk, ízesítés nélkül.

A teáskanna

A tea egy tetszetős porcelánkannából igazán jól esik. Ezen kívül a kanna lehet még agyagból vagy üvegből is, de lehetőség szerint ne fémből legyen (kivétel a belül mázzal festett tradicionális japán teáskannák).

A kanna ki mosása langyos, tiszta vízzel történjen. Javasoljuk teaszűrő használatát, mert így a tealevelek nem úszkálnak a tea felszínén, erre a célra kiválóan alkalmas egy papír teafilter is. A kannát forrásban lévő vízzel ajánlatos előmelegíteni. A kanna nagysága a tea mennyiségétől függ. Körülbelül 2 dl-ként 2 gramm (egy enyhén púpos teáskanál) teafű szükséges. Ugyanakkor gyümölcsteákból dupla mennyiséget kell rakni, hogy megfelelő ízt kapjunk.

A szálas teák adagolására a speciális Demmers Teahouse teaadagoló kanál a legalkalmasabb.